Karinthy Frigyes:

Barabb�s

   A harmadik nap alkony�n pedig kil�pett a bolt keskeny kapuj�n, �s csendesen megindult az �ton. K�t oldalt f�st�l�gtek a romok. Lent a kisz�radt �rok fenek�n tal�lta az els�t azok k�z�l, akik Pil�tus h�za el�tt ki�ltozt�k Barabb�s nev�t. Elfeket�lt nyelvvel von�tott a v�r�s felh�k fel�.

   Meg�llt el�tte, �s �gy sz�lt:

   – Itt vagyok!

   Az pedig feln�zett r�, �s zokogni kezdett.

   – Rabbi, rabbi! – zokogott.

   �s a mester szel�den folytatta.

   – Ne s�rj! �llj fel �s j�jj velem! Mert visszamegyek Jeruzs�lembe, Pil�tus h�za el� �s �j t�rv�nyt k�rek magamra �s re�tok, akik Barabb�st v�lasztott�tok, s akikkel ezt m�velte Barabb�s.

   A nyomorult pedig felt�p�szkodott �s az � �lt�ny�t megragadta.

   – Mester! – ki�ltott elfulladva �s k�nnyek k�z�tt – � mester, j�v�k! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak!

   – Semmit, mondta � szel�den – csak azt, amit h�rom nap el�tt kellett volna mondanod, mikor Pil�tus meg�llt a torn�con �s megk�rdezett titeket: ,,Kit engedjek el h�t k�z�l�k, Barabb�st, a gyilkost, vagy a n�z�retit?”

   – �, �n bolond! – ki�ltott a nyomorult fej�t �kl�vel verve, – �, �n bolond, aki Barabb�st ki�ltottam! Barabb�st, aki ide juttatott!

   – J�l van – folytatta szel�den a mester – most j�jj h�t velem Pil�tus h�za el�, ne t�r�dj semmivel, ne figyelj semmire, csak r�m, �s amikor �n intek neked, ki�ltsd eg�sz sz�vedb�l �s eg�sz t�d�db�l: ,,A n�z�retit!”; mintha azt ki�ltan�d: ,,Az �letemet!”

   Az pedig k�vette �t.

   �s tal�lnak �tk�zben egy m�sik nyavaly�st, akinek Barabb�s elvette h�z�t, feles�g�t, gyermek�t �s szemeit kisz�ratta.

   �s � homlokon �rint� csendesen kez�vel �s �gy sz�lt:

   – �n vagyok az. J�jj velem Jeruzs�lembe, �s amikor �n kezemmel �rintelek, ki�ltsad: ,,A n�z�retit!”; mintha azt ki�ltan�d: ,,A h�zamat! A gyermekemet! A szemem vil�g�t!”

   Az pedig felzokogott �s k�vette �t.

   �s tal�ltak m�g m�sikat is, kinek l�bai �s kezei k�t�llel voltak �sszek�tve �s nyak�ra hurkolva, �t mag�t pedig arccal lefel� b�zh�dt mocs�rba nyomta le Barabb�s, tetvek �s cs�sz�m�sz�k k�z�.

   Odament hozz�, �s megoldotta k�tel�keit, �s �gy sz�lt:

   – Ismerlek t�ged. Te k�lt� volt�l, aki a l�lek rajong� rep�l�s�t hirdetted: J�jj velem, �s amikor intek, ki�ltsad: ,,A n�z�retit!”; mintha ezt ki�ltan�d: ,,A szabads�got! A l�leknek �s a gondolatnak a szabads�g�t!” Az pedig megcs�kolta az � saruj�t �s csak a szem�vel k�ny�rg�tt, mert a sz�ja m�g tele volt s�rral.

   �s �gy mentek tov�bb, �s egyre t�bb b�na �s s�nta �s nyomorult b�lpoklos csatlakozott hozz�juk, akiket Barabb�s t�nkretett. �s mindegyik k�l�n-k�l�n zokogva verte mell�t �s k�ny�rg�tt neki, hogy intsen majd, ha ki�ltani kell: ,,A n�z�retit!”; mintha azt ki�ltan�k: ,,B�kess�g, b�kess�g! B�kess�g e f�ld�n!”

   Est�re pedig meg�rkeztek Jeruzs�lembe, Pil�tus h�za el�.

   Pil�tus a torn�con �lt �s esteb�dj�t k�lt�tte Barabb�ssal, a gyilkossal. K�v�ren �s f�nyl� arccal �ltek ott, neh�z borokat ittak, �s dr�ga �teleket ettek arany ed�nyek fenek�r�l: skarl�tpiros pal�stjuk messze vil�g�tott.

   A n�z�reti pedig, �l�n a sokas�gnak, mely k�vette �t, a torn�c el� j�rult �s felemelv�n �tszegezett kezeit, szel�den sz�lni kezdett:

   – A p�szk�k �nnepe nem m�lt m�g el, Pil�tus! T�rv�ny �s szok�s, hogy h�sv�tkor egyik�t az el�t�lteknek elbocs�tod, �gy, ahogy a n�p k�v�nja. A n�p Barabb�st k�v�nta, engem megfesz�tettek – de vissza kellett t�rnem halottaimb�l, mert l�ttam, hogy a n�p nem tudta, mit cselekszik. E sokas�g m�g�ttem megismerte Barabb�st �s most �j t�rv�nyt akar. K�rdezd meg �ket �jb�l, amint a t�rv�nyeinkben meg vagyon �rva.

   Pil�tus pedig gondolkodott, azt�n v�llat vont, �s ki�llv�n a torn�c sz�l�re, csod�lkozva n�zett v�gig a sokas�gon �s sz�lt:

   – H�t kit bocs�ssak el m�r most, Barabb�st, vagy a n�z�retit?

   �s akkor � intett nekik.

   �s ekkor z�g�s t�madt, �s mint a mennyd�rg�s, zengett fel a sokas�g.

   �s a sokas�g ezt ki�ltotta: ,,Barabb�st!”

   �s r�m�lten n�ztek egym�sra, mert k�l�n-k�l�n mindegyik ezt ki�ltotta: ,,A n�z�retit!”

   A Mester pedig halov�ny lett �s megfordulv�n v�gign�zett rajtuk. �s k�l�n-k�l�n megismer� mindegyiknek az � arc�t, de e sok arcb�l egyetlen arc lett az esti hom�lyban, �ri�si fej, mely ostob�n �s gonoszul �s szemtelen�l vigyorgott az � arc�ba, v�res szemei hunyorogtak �s sz�j�b�l b�d�s l� sziv�rgott �s tork�b�l �gy b�mb�lt rekedten: ,,Barabb�st!”; mintha azt h�r�gn�: ,,Hal�l! Hal�l! Hal�l!”

   Pil�tus pedig zavartan les�t�tte az � szemeit �s mond� neki: ,,Te l�tod...”

   � pedig b�lintott fej�vel �s csendesen felmenv�n a l�pcs�n, kiny�jtotta kezeit a h�h�r fel�, hogy k�t�zze meg.

   1917. janu�r